A társastánc története:
Már az ősidőkben is ha az emberek összejöttek ünnepelni, akkor szólt a zene és táncoltak. Funkcióját tekintve nemcsak szórakozás volt, hanem általában valamilyen szertartás, melyeknek kultikus vagy vallási jelentősége volt. A zene apáról fiúra öröklődött egy-egy népcsoportban. Így tehát minden népnek megvan a maga zenéje, és tánca. Később azonban akadtak olyan zenék és táncok, melyeket nemcsak az adott népcsoport ismert, hanem elterjedt Európa, vagy világszerte.
Kezdetben az uralkodó dinasztiák határozták meg a „divatot”. Ők segítették az akkori művészeket, köztük a zenészeket is. Gyakran hozattak külföldről mestereket, akik új dallamokat, szokásokat ismertettek meg új otthonukban.
Az udvarban minden szigorú szertartásos formában zajlott az etika szabályai szerint. Így volt ez a zenés összejöveteleken is, a bálokon, aminek a legfontosabb szereplője a szertartásmester volt. Az ő feladata volt az, hogy ügyeljen arra, hogy minden rendben történjen. Ők oktatták az első bálozókat, ifjú nemeseket és hölgyeket a helyes viselkedésre és a táncokra. A polgárságra és a nemességre mindig nagy hatással volt az, amit az udvar táncolt, és utánozni próbálták őket.
A báltermek táncai eltértek az egyszerű emberek táncaitól. Szigorú szabályok, koreográfiák szerint lejtették a táncot sorokban, oszlopokban, vagy körben. A két nem általában külön sorakozott fel, és még ha együtt táncoltak is nem értek egymáshoz, csak kerülgették egymást. Később már a hölgy a kendőjét nyújtotta a párjának, aki a másik végét fogva táncolt a lánnyal, majd később már a kezüket is összeérintették. A 19. sz.-ra már a keringők, a polka és a galopp uralja a tánctermeket. Ezzel születtek meg a társasági táncok. Az 1920-as 30-as évektől a gramofon elterjedésével és az első tánczenekarok megszületésével eljött a tánctanárok időszaka.
Megjelentek az első tánciskolák, de a tánctanárok még ekkor is ragaszkodtak az arisztokratikus szabályokhoz. Sok népi és külföldi eredetű tánc nem volt nekik eléggé szalonképes. Tiltakoztak is ameddig csak lehetett, de a divatőrületet nem lehetett megállítani. Nem tehettek mást, létrehoztak olyan táncokat, amelyek az adott divatos zenére táncolhatók és megfelelnek a báltermi előírásoknak. Így születtek meg a versenytánc latin amerikai táncai, a swing, rock and roll, és más divattáncok.
Azt, hogy mely zenék és táncok maradtak fent, azt a közönség döntötte el. Úgy mint a zenében, a táncban is vannak klasszikusok, ezeket nevezi társastáncnak és tanítják a tánciskolákban.
